Kértetek egy rövid beszámolót. Egyszerűbb arra válaszolni, hogy mi nem történt velem; nem mentem férjhez, nem szültem gyereket, nem váltottam meg a világot, de ami késik, nem múlik. :)
S hogy mi történt az elmúlt 5 évben? Nehéz összefoglalni pár mondatban, mert elég sok minden. :) Mikor utoljára találkoztunk, Jánosházán dolgoztam asszisztensként az Eybl-ben, ahol nagyon jól éreztem magamat, a munkám érdekes és változatos volt, szerettem, mert nem csak adminisztrációról szólt, sokat utaztam, sokat tanultam, sok ismerőst és pár igazi jó barátot szereztem. Akkoriban elég nehéz időket élt át a cég, 2 év alatt 6 főnököm volt, s az utolsóval nem jöttünk ki, így munkahelyet váltottam.
Dolgoztam több helyen is; beszerzésen, recepción, könyveltem, számláztam, de nem igazán találtam a helyem sehol, nem éreztem jól magamat a bőrömben, mert nem okozott örömet a munkám.
Végül ’megszöktem’ otthonról, egészen Olaszországig, s lassan 2 éve vagyok Südtirolban. Két szezont Sestoban dolgoztam hotelban, most hosszú szezonban Meran közelében egy étteremben vagyok, ’baristin’-ként. Sose hittem volna, hogy örömet szerez nekem a felszolgálás, a vendéglátást korábban messziről elkerültem. Tévedtem.
Jól érzem magam, tetszik a munkám, mert pörgős és változatos, érdekes emberekkel találkozhatok, nagyon szeretem. :) Nem akarom örökké ezt csinálni, mert fizikailag elég húzós, de most élvezem. Nem tudom, meddig maradok még kint, elméletileg úgy terveztem addig, amíg összejön egy fél házra való. Majd meglátom.
Néha elkap a honvágy, hiányzik a család, a barátom, haverok, az otthonom.
Anyut nem rég baleset érte, ami csaknem az életébe került. Szerencsére jókedvű, igyekszik humorosan felfogni a dolgot, szépen gyógyul, de biztosan eltart még egy ideig, amíg rendesen felépül. Testvéreimmel még mind a négyen otthon lakunk a szüleinknél (igaz, én mostanság csak szabadság alatt), aminek örülnek, csak az unokát hiányolják. Még egy kicsit várniuk kell. :)
Családunk csak két eleven tengerimalaccal gyarapodott, Mancival és Csokival. Csöpi kutyánk meghalt, de Picurnak új társa van egy aranyos, rosszcsont kutyus személyében. Igaz, Foltos a sziklakerttől kezdve mindent átrendez, megkóstol, áttelepít, de ettől függetlenül szeretnivaló. Állítólag. :)
Nem is tudom, mit ’mondhatnék’ még… Á, van egy gyönyörű szép imádnivaló keresztlányom, aki életem legszebb születésnapi ajándéka. Ha látnátok, rögtön beleszeretnétek. :)
Hát, ennyit magamról. :)
Mindenkit puszilok és jó szórakozást kívánok, jó cinegézést, s várom a híreket és képeket rólatok!
(2008.09.07.)
Hozzászólások