Az osztály összlétszámából harmincan jelentünk meg a találkozón, a többiek ilyen-olyan indokkal (külföldi tartózkodás, váratlan családi események, egészségügyi problémák) távol maradtak. - Bánhatják...
De nemcsak a (volt) diákság, hanem a tanári gárda is kitett magáért, szép számmal elfogadták a meghívásunkat. Szeretett Ofőnk már jóval a vendégek számára meghirdetett időpont előtt csatlakozott a szervezőkhöz, és sokáig velünk is maradt (A hajnali események részleteinek publikálásához először megszerezzük az ő engedélyét is... :)) Igazgató Úr késő este, már az étteremben csatlakozott a csapathoz, és nagy szeretettel fogadtuk őt is.
Az iskolában tartott állófogadáson körünkben üdvözölhettük még a tanárok közül: Hertelendy tanárnőt, akinek kedves szavait sohasem fogjuk elfelejteni; Krancz tanárnőt, aki ugyan késve csatlakozott, de rögtön felvette a 10 évvel ezelőtti ritmusunkat, és még a vacsorára is elkísért minket; Eichit, aki ugyanolyan közvetlen és kedves volt velünk, mint azt már megszokhattuk tőle; Gábrist, aki eljött még annak ellenére is, hogy "alig állt a lábán"; kedves tornatarnőnket, Marika nénit, akin szemmel láthatóan nem fognak az évek; Márta nénit, aki anno a könyvtárban adott nekünk mindig menedéket; történelemtanárainkat: Karáthnét és Buzánét, valamint egyik kedves kollégiumi nevelőnket, Bea nénit. Később az étteremben csatlakozott hozzánk Kődzsó bácsi is, aki lazán felajánlotta, hogy szólíthatjuk így... :)
A meghívottak fokozatosan érkeztek, ezért már rögtön az elejétől - a tervezett koreográfia közepébe csapva - kialakultak a baráti beszélgetések kisebb csoportokban, melyeknek tagjai folyamatosan változtak, örvénylettek. Közben lehetett iszogatni, eszegetni, erről a szervezők olyan jól gondoskodtak, hogy nehéz lesz őket a következő találkozón túlszárnyalni... :)
A Muralia előtt csoportképek készültek. Ezeken látszik, hogy már kialakult az összhang, hiszen tudtunk nagyon fegyelmezetten egy irányba nézni és egyszerre nevetni... :)
A találkozóra Sasa által készített fotómontázs vetítése alatt kialakult közvetlen és "csipkelődő" hangnem az egész este folyamán megmaradt, ezért a társaság nevető izmai annyit dolgoztak, hogy most megérdemelnénkek egy hét pihenést. (Azt ajánlom, hogy a soron következő találkozóig tessék azokat a nevető izmokat edzésben tartani, mert előreláthatólag akkor is sok dolguk lesz...) Természetesen a beszámolókról videofelvétel is készült, úgyhogy nemsokára újra átélhetjük a többiek bekiabálásainak meghallgatása által okozott vidám perceket.
Este a főhadiszállást áttettük a megújult Tó Vendéglőbe, ahol roppant kellemes környezetben és finom vacsora mellett folytathattuk a spontán megkezdődött baráti csevegést. Körbe-körbe jártak az albumok, előkerültek a keresztkérdések, felmerült a sok szép emlék, záporoztak a dícséretek és a bókok.
Az étteremben átadtuk ajándékainkat is, amellyel Ofőnek és Dirinek szerettük volna megköszönni az öt év alatt értünk tett sok kisebb-nagyobb szivességet, segítséget, ösztönzést és szigort, valamint minden jót kívántunk az elkövetkező évekre - páyán és pálya után egyaránt.
Késő éjjel többünknek távoznunk kellett, így - a legnagyobb sajnálatunkra - nem vehettünk részt a reggelig tartó fergeteges bulin, de kíváncsian várjuk a többiek beszámolóját az eseményekről.
Mindannyiunk nevében elmondhatom, hogy roppant jól éreztük magunkat a találkozón. Azt hiszem, az ott átélt élmények és érzések még az előzetes várakozásainkat is felülmúlták, pedig a "léc" eddig sem volt alacsonyan...
Kívánom a következő évekre, hogy soha ne veszítsük egymást szem elől, és időnként, kisebb-nagyobb renszerességgel és szervezettséggel továbbra is TALÁLKOZZUNK!
(Addig is itt az alkalmas fórum, ahol mindig megtaláljuk egymást, és beszámolhatunk privát és munkahelyi "mérföldköveinkről".)
Hozzászólások