Némi kitérő után az elmúlt öt évben sikerült visszaevickélnem arra a pályára, amit eredetileg is kitaláltam magamnak: tanácsadóként dolgozom HR területen.
Kicsit kintről – kicsit bentről dolgozom szervezetfejlesztési projekteken, HR rendszerek kiépítésén, tartok tréningeket, na meg persze keresek sok-sok tehetséges embert mindenféle pozíciókba. Most kezdem azt érezni, hogy ezt nemcsak kitaláltam magamnak, hanem jól is érzem magam benne, bár a jövőt tekintve sok még bennem a nyitott kérdés (pl. hogy hogyan lehetne ezt anyagilag is hatékonyabb formában csinálni, vagy hogy milyen irányultságot érdemes felvenni ezen belül) – szóval kicsit keresgélem még a helyem, de főbb vonalait tekintve azt gondolom, ezzel hosszabb távon is elégedett lehetek.
Budapesten lakom, tavasztól ráadásul ismét a Duna szebbik oldalán, egyszóval budai lány lettem, hosszú kéretés után most költöztem össze azzal, aki – talán, vagy remélhetőleg, vagy nem tudom ☺ - életem párja lesz.
Keressük az új otthont meg néha kicsit az álmainkat, alakítjuk a hétköznapjainkat és egymást. Azért nincs könnyű dolga egyikünknek sem ☺.
„Művészi hajlamaimat” jobbára már csak a tréningek szerepjátékaiban élem ki, alaposan megizzasztva ezzel az épp szenvedő alanyokat, viszont felfedeztem magamnak a jógát, sokat kirándulok, utazom, az utóbbi pár évben kicsit kitárult a világ.
Úgyhogy nagyjából rendben (és talán sínen?) vagyok, asszem. Csak az időnként feltörő önmegvalósíthatnék - feelinggel kéne már valami megnyugtatót kezdenem ☺.
(2008.09.05)
Hozzászólások