Végeztem: Veszprémi Egyetem Mérnöki Kar, Idegenforgalmi és Szálloda szak-án, ahol az utolsó (egyben kötelező) gyakorlati fél évet a győri Neckermann utazási irodánál töltöttem. Szerettem volna ott maradni dolgozni is, de ilyen helyeken nagyon-nagyon kicsi az esély annak, hogy felvegyenek a kis foglalkoztatási létszám miatt. Úgy alakult, hogy az egyik kolléganőm kisbabát várt és az ő helyére vettek fel. Nem fizettek meg nagyon - cserébe viszont bosszúból rengeteget utaztam:):).
Három év után viszont ez már nem volt elég, szerettem volna többet és mást is csinálni. Az egyik utasunk felajánlotta, hogy taníthatok az iskolájukban idegenforgalmi okj-s képzésben. Éltem a lehetőséggel, és így megkaptam az utazásszervezés, rendezvényszervezés, valamint protokoll tantárgyakat. A tavalyi évben hozzám csapták az idegenforgalmi földrajzot is, amit nagyon élveztem. Igazából a föci és az utazásszervezés lett volna számomra az ideális tantárgy… viszont idén, a 2008/2009-es tanév kezdetekor nem jelentkeztek annyian a suliba (szinte mindenkit felvettek valahová főiskolára-egyetemre), úgyhogy öt év után ez az első év, hogy nem tanítok. Hiányzik, mert szerettem a diákok között lenni és vizsgáztatni:)
Immár négy és fél éve felvettek az Audi-hoz Győrbe. Kezdetben titkárnősködtem, amit azért nem szabad lebecsülni, mert az ő pozíciójuk a legideálisabb arra, hogy átlássák a gyárat, megismerjenek sok embert. Másfél év után megkérdezte tőlem a személyügyi ügyvezető, hogy elvállalnám-e a nemzetközi kiküldetések osztályon a referensi állást. Elvállaltam. Feladatom volt, hogy a tartós kirendelésben résztvevő kollégák minden ügye-baja (munkavállalási eng., tartózkodási eng., vízum, lakás, autó, biztosítás, bérszámfejtés, szerződés..) rendben legyen. Vonatkozott ez a külföldről hozzánk érkezőkre, és a tőlünk külföldre távozókra egyaránt. Kb. nyolcvan kolléga tartozott hozzám, ami nem kis feladat volt. Viszont cserébe sokat használtam a németet, jobban megismertem a győri ingatlanpiacot:), képbe kerültem a munkajog egy szegletével, intenzíven kezdtem a SAP-ot használni. Egy valami nem tetszett: valahogy jobban szót értettem a magyar rezidensekkel, mint a németekkel. És valahogy mást szerettem volna, mert ez még mindig nem az igazi.
Kinéztem egy pozíciót már négy évvel ezelőtt, ami leginkább passzolna a habitusomhoz.
Megpályáztam, amint üresedés volt, és megkaptam. Jelenleg személyügyi marketing referensként tevékenykedek. Ez annyit tesz, hogy a hatezer fős gyár szakmai utánpótlásáért felelek: gyakornokok, végzős mérnökök, tapasztalt mérnökök, sori kollégák. Én tartom a főiskolákkal és egyetemekkel a kapcsolatot, rendezvényeket szervezek, mások által szervezett rendezvényen megjelenek a cég képviseletében mint kiállító, gyárlátogatásokat tartok, hozzám tartoznak az álláshirdetések print és online megjelenésben, a kiadványok, a marketing kampányok, médiatervek, budget tervezés, első munkanaposok betanítása. Csak néhányat említettem, pedig még volna mit írni:)
Privát: az egyetem után nem volt olyan társ, akihez szívesen hozzámentem volna. Inkább vártam arra, hogy olyan legyen, akit kicsiben is szívesen látnék:). Ezért csak három éve sikerült megtalálnom azt, akihez tartozni szeretnék. Megvívtuk a magunk kis csatáit rendesen, de immár nyolc hónapja együtt élünk. Kezdetben Győrben laktunk, két hónapja pedig elköltöztünk Csesznekre. A páromat munkája sokszor szólítja Debrecen felé, ezért a jövőben oda szeretnénk telepedni és ott nevelgetni a (remélhetőleg) jövő évtől megszületendő Zsebibabákat.
Még mindig imádom a macskákat. Van is belőlük pár menzás és kollégista. Ezen kívül beszereztünk két csodaszép magyar vizslát:)
(2008.09.05.)
Hozzászólások